Találjon alacsony költségű hozzáférést a TINACloudhoz a példák szerkesztéséhez vagy saját áramkörök létrehozásához
A sorozathoz csatlakoztatott áramkört gyakran a-nak nevezik feszültségelosztó áramkör. A forrásfeszültség megegyezik az összes feszültségcsökkenéssel a sorozathoz csatlakoztatott ellenállásokon. Az egyes ellenállásokon átesett feszültség arányos az ellenállás ellenállási értékével. A nagyobb ellenállások nagyobb cseppeket tapasztalnak, míg a kisebb ellenállások kisebb cseppeket tapasztalnak. A feszültségelosztó képlet lehetővé teszi, hogy kiszámítsa az ellenállás feszültségesését anélkül, hogy először megoldaná az áramot. A feszültségelosztó képlet:
ahol VX = a kiválasztott ellenálláson átesett feszültség
RX = a kiválasztott ellenállás értéke
RT = teljes sorozatú áramkör ellenállás
VS = forrás vagy alkalmazott feszültség
Egy egyszerű példa az indításhoz:
Példa 1
Keresse meg az egyes ellenállások feszültségesését, mivel V = 150 V, R = 1 Kohm.
Az első megoldás megköveteli, hogy megtaláljuk a sorozatáramot. Először számítsuk ki az áramkör teljes ellenállását: Rhogy = R1 + R2 = 1k + 2k = 3 kohm.
Ezután keresse meg az áramkört: I = V / Rhogy = 150 / 3 = 50 mA.
Végül, keresse meg az R feszültséget1: V1= IR1 = 50 V;
és az R feszültség2: V2 = IR2 = 100 V.
A második, közvetlenebb megoldás a feszültségelosztó képletet használja:
és a
I: = V / (R + 2 * R);
VR: = I * R;
V2R: = I * 2 * R;
VR = [50]
V2R = [100]
{vagy a feszültségelosztó képlet használata:}
VR: = V * R / (R + 2 * R);
V2R: = V * 2 * R / (R + 2 * R);
VR = [50]
V2R = [100]
I= V/(R+2*R)
VR= int(I*R)
V2R= int(I*2*R)
print ("Az Ohm-törvény használata:")
print(“VR= %.3f”%VR, „\n”, „V2R= %.3f”%V2R)
VR= int(V*R/(R+2*R))
V2R= int(V*2*R/(R+2*R))
print ("Vagy használja a feszültségosztó képletet:")
print(“VR= %.3f”%VR, „\n”, „V2R= %.3f”%V2R)
Egy másik példa:
Példa 2
Keresse meg az egyes ellenállások feszültségesését.
Használja a feszültségelosztó képletet:
{Használja a feszültségelosztó képletet: Vi = Vs * Ri / Rtot}
V1:=VS*R1/(R1+R2+R3+R4);
V2:=VS*R2/(R1+R2+R3+R4);
V3:=VS*R3/(R1+R2+R3+R4);
V4:=VS*R4/(R1+R2+R3+R4);
V1 = [500m]
V2 = [1]
V3 = [1.5]
V4 = [2]
Rtot=R1+R2+R3+R4
V1= VS*R1/Rtot
V2= VS*R2/Rtot
V3= VS*R3/Rtot
V4= VS*R4/Rtot
print(“V1= %.3f”%V1)
print(“V2= %.3f”%V2)
print(“V3= %.3f”%V3)
print(“V4= %.3f”%V4)
Példa 3
Keresse meg az eszközök által mért feszültségeket.
Ez a példa azt mutatja, hogy a forrással párhuzamosan összekapcsolt ág nem befolyásolja a feszültségelosztási képlet használatát.
V1: = V * R3 / (R3 + R4);
V1 = [100]
V2: = V * R4 / (R3 + R4);
V2 = [100]
V1=V*R3/(R3+R4)
print(“V1= %.3f”%V1)
V2=V*R4/(R3+R4)
print(“V2= %.3f”%V2)
A következő példa egy kicsit bonyolultabb:
Példa 4
Keresse meg az R feszültségesést2 ha a feszültségforrás 140 V és az ellenállások a vázlatban megadottak.
V4:=Vs*(Replus(R4,(R2+R3)))/(R1+Replus((R2+R3),R4));
V: = V4 * R2 / (R2 + R3)
{vagy}
Sys I, I2, I1, V
I * R4 = I2 * (R2 + R3)
I1 = I + I2
V = I2 * R2
Vs = R1 * I1 + I * R4
end;
V = [40]
Replus = lambda R1, R2 : R1*R2/(R1+R2)
V4=Vs*Replus(R4,R2+R3)/(R1+Replus(R2+R3,R4))
V2=V4*R2/(R2+R3)
print(“V2= %.3f”%V2)
A feszültségelosztási képletet kétszer használjuk, először az R4-en keresztüli feszültséget találjuk, másodszor pedig az R2-en keresztüli feszültséget.
Példa 5
Keresse meg az A és B csomópontok közötti feszültséget.
Háromszor használja a feszültségosztási képletet:
A módszer itt az, hogy először megkeressük a feszültséget a csomópont és a csomópont (2) között, ahol R2, R3 és R1 csatlakoznak. Ezt a feszültségelosztó képlet segítségével végezzük el, hogy megtaláljuk a két csomópont között megjelenő Vs részét. Ezután a feszültségelosztó képletet kétszer használjuk Va és Vb megtalálásához. Végül Vb kivonódik a Va-ból.
R12:=Replus((R1+R2),(R1+R2+R3));
V12: = Vs * R12 / (R2 + R12);
Vab:=V12*(R2/(R1+R2)-R1/(R1+R2+R3));
Vab = [500m]
Replus = lambda Ro, Rt : Ro*Rt/(Ro+Rt)
R12=Replus(R1+R2,R1+R2+R3)
V12=Vs*R12/(R2+R12)
Vab=V12*(R2/(R1+R2)-R1/(R1+R2+R3))
print("Vab= %.3f"%Vab)